A tizenhárom magyar származású Nobel-díjas közt az egyetlen tudós, aki ezt a rangos elismerést hazai kutatásaiért kapta meg. Szent-Györgyi Albert nem beszűkült kutató, hanem kíváncsi, vállalkozó kedvű, szenvedélyes tudós, derűs, közvetlen ember volt. Kutatásainak középpontjában évtizedeken át a C-vitamin állt, és ő ismerte fel a vitaminok rákmegelőző hatását is. Eseményekben bővelkedő korban élt és ki is vette részét az izgalmakból; ahogy tudóspályája, magánélete is rendkívül kalandos volt. Négyszer nősült, 80 évesen tanult meg vízisízni, olykor úszva ment munkába, Hitler pedig személyesen adott parancsot az elfogatására.
Szent-Györgyi Albert apai felmenői nemesek voltak, anyai ágon pedig híres tudósdinasztia leszármazottja
Lenhossék Mihály, a híres anatómus professzor apapótló volt a húga családjában. A fiatalasszony három fiával Budapesten élt, míg a férje, Szent-Györgyi Miklós a vidéki birtokon gazdálkodott. Akkoriban így oldották meg a házassági válságot…
A professzor nem volt jó véleménnyel fiatal unokaöccse, Albert képességeiről. Ez nem róható fel neki, mert a kiskamasz Szent-Györgyi későn érő, kifejezetten rossz tanuló fiú volt a középiskolában, házitanítót kellett fogadni mellé, nehogy megbukjon. Szent-Györgyi úgy fogalmazott,
úgy néztek rá otthon, mint egy hülyére.
Aztán tizenhat éves korában - egy szövettani könyv elolvasása után - forradalmi változás zajlott le benne, hirtelen szinte itta magába a tudást. Kijelentette, hogy ő is tudományos pályára készül, kutatóorvos lesz, ám Lenhossék nagybácsi szigorúan ellenezte, hogy Albert jelentkezzen az orvosi egyetemre, ugyanis attól tartott, hogy szégyent hoz az orvoscsalád hírnevére; még a kitűnő érettségi vizsga sem győzte meg a szigorú professzort. Foglalkozz kozmetikumokkal vagy gyógyszerekkel, legyél fogorvos, ajánlgatta, de végül csak beengedte a fiút a laboratóriumába, azzal a kikötéssel, hogy csak a végbéllel foglalkozhat. Az aranyérrel küszködő nagybácsinak köszönheti a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert egyik állandó poénját:
"A rosszabbik végén kezdtem a tudományt."
Szent-Györgyi híres volt a homoráról is
A fiatalember elvégezte az orvosi egyetemet, jóllehet nem gyógyítani akart, hanem kutatni. A végbél után - melyről egyébként fontos tudományos cikkeket írt - a szemmel foglalkozott. Már ekkor ösztönösen, szenvedélyes kíváncsisággal közelített mindenhez, a járt utakat gondolkodás nélkül hagyta ott a járatlanokért. Kreatív volt, bátor gondolkodó. Pályája során nagyon sokszor vágott bele teljesen új kutatásokba, amelyeket a nulláról kellett kezdenie.
“Körülötte mindig olyan légkör uralkodott, hogy a kutatómunka fantasztikus szórakozás, a legizgalmasabb dolog, amivel az ember foglalkozhat életében”
- így jellemezte őt unokaöccse.
Bár Szent-Györgyit a C-vitamin felfedezése tette világhírűvé, más jelentős eredmények is köthetők a nevéhez. Évekig az izom-összehúzódás működését kutatta, izolált két, az izom-összehúzódáshoz elengedhetetlen fehérjét, az aktint és a miozint. Felfedezése fontos áttörést jelentett a területen. Emellett Szent-Györgyi ismerte fel a szabadgyökök szerepét a rák kialakulásában, illetve ő jött rá az antioxidánsok, például a C-, az A-, illetve az E-vitamin "gyökfogó" tulajdonságára. Az antioxidánsok és a rák kapcsolata a mai napig foglalkoztatja a tudósokat, ez az orvostudomány egyik leggyorsabban fejlődő területe.
Röplabda a Tisza partján
Bár mindössze negyvennégy évesen kapta meg a Nobel-díjat, mégis nehezek, már-már kilátástalanok voltak első évei a tudományban. Ráadásul elvitték a frontra az első világháborúban, és bár egy csatában életét kockáztatva megmentetett egy sebesültet, amiért Ezüst Vitézségi Érdemérmet kapott, gyűlölte az egészet.
A háború számára "szellemi tespedést jelentett." Hogy visszatérhessen a tudományos világba,
egy nap minden anatómiai tudását latva véve, áltőtte a bal karcsontját.
Olyan testrészt választott, melynek sérülése nem veszélyeztette pályáját, és így a "háborús sebesülésre" hivatkozva egy időre elhagyhatta a frontot és folytathatta tevékenységét a laboratóriumban.
Mielőtt elkezdődtek volna a vándorévek, feleségül vette a Magyar Királyi Posta vezérigazgatójának gyönyörű lányát, a kiváló teniszjátékos Demény Kornéliát. Lányuk, a kis Nelli 1918-ban született.
Mivel a háború utáni, elszegényedett országban tudományos kutatások folytatására nem sok lehetőség nyílt, Szent-Györgyi Nyugat-Európában próbált szerencsét. Gyógyszerkutatásokat folytatott Pozsonyban, majd Prágába, onnan Berlinbe és Hamburgba ment, de sehol nem kapott biztos pozíciót. Éppen a trópusokon készült munkát vállalni, ám az utolsó percben kapott egy állást Hollandiában, ahol az akkoriban sokak által kutatott sejtlégzés, a biológiai oxidáció témájával kezdett foglalkozni. Ott, Groningenben publikálta első cikkét a biológiai oxidációról, amely mérföldkőnek bizonyult a biokémiában.
Erre figyelt fel a tudományos közvélemény, így került 1927-31 között Cambridge-be a Rockefeller Alapítvány jóvoltából. Itt kényelmesen összpontosíthatott a munkára, foglalkozhatott a mellékvesével kapcsolatos kutatásaival. Hamarosan sikerült egy titokzatos anyagot izolálnia, amelyet először ignóznak (nemtudomcukor) nevezett el, a tudományos publikációjában azonban már
hexuronsav néven említett.
Ezután hívta haza a korszak meghatározó kultuszminisztere, Klebelsberg Kunó, aki a megcsonkított ország tudományos életét éppoly hatásosan szervezte újjá, ahogyan a közoktatást. A fiatal, alig harmincnyolc éves tudós a szegedi orvosi egyetem orvosi-kémiai tanszékének vezetője lett, legendás alakja a Tisza-parti városnak.
Szent-Györgyi az országban az elsők között sajátította el az autó- és motorvezetést. Buickjával rendszeresen kirándult tanítványaival, kollégáival Szeged környékén
Újszerű oktatási módszereket vezetett be: a szigorú, tekintélyelvű professzorokkal ellentétben
a diákjait nyíltságra, vitatkozásra ösztönözte.
A közvetlenségéről híres Szent-Györgyi személyes, családias kapocsolatot alakított ki tanítványaival: a professzor hatalmas Buick autóján fuvarozta diákjait, a bálokon megtáncoltatta a lányokat, teniszezett és röplabdázott, kirándulni járt velük.
Motorozott, moziba járt, és ezért a közvetlenségéért a diákok legalább annyira tisztelték, mint lendületes, lenyűgöző előadásaiért.
BSA motorjával körbejárta egész Európát, de előfordult az is, hogy egy szegedi városházi ünnepségre motorral érkezett, majd a mosdóban cserélte át öltözékét szmokingra
A híres szegedi paprika, avagy hogyan lett a vacsorából Nobel-díj?
Abban az időban a vitaminokkal nagyon sokan foglalkoztak, konkrétan a C-vitamin izolálásáért folyt kifejezetten nagy verseny. Már több évszázada tudni lehett, hogy egyes citrusfélék fogyasztásával megelőzhető a skorbut, és az 1900-as évek elején felfedezték a vitaminokat is.
A C-vitamin pontos kémiai szerkezete azonban megoldatlan rejtélynek tűnt,
mert a citrusfélék, például a citrom és a narancs számtalan különböző molekulát tartalmazott. Azt már korábban felfedezte Szent-Györgyi, hogy a hexuronsav és a "skorbutvitamin" gyakorlatilag ugyanaz az anyag, ám izolálni, illetve a vitamint előállítani ő sem, más sem tudta.
Az elhíresült legenda szerint egyik este felesége vacsorához paprikát kínált, amit a tudós kifejezetten utált. A felesége azt állította, a paprika nagyon egészséges, tehát semmiképp sem maradhatel. Albert ezen iszonyatosan felidegesítette magát, majd eltette, hogy megvizsgálhassa a zöldséget a laborban, ezzel bebizonyítva a feleségének, mekkora hülyeséget beszél. És mi ebből az igazság?
Szent-Györgyi Albert tanítványaival teázik - a kép a Pesti Napló mellékletében jelent meg 1937-ben
A valós történetet Szent-Györgyi Albert mesélte el egy interjú során:
"Egy este a feleségem paprikát adott vacsorára, amit nem volt kedvem megenni, de nem volt elég bátorságom ezt megmondani. Nézve a paprikát az jutott eszembe, ezt a növényt én még sosem próbáltam ki (kutatás céljából), és azt mondtam a feleségemnek, hogy ezt inkább elviszem a laboratóriumba ahelyett, hogy megegyem. Még aznap éjjel tudtam, hogy ez egy kincsestárháza a C-vitaminnak. Pár héttel később másfél kilogramm vitamin volt a kezemben, addig csak ezredgramm mennyiségek voltak. A másfél kilót szétosztottam az egész világon. Ennek a következménye, hogy ma tonnaszámra gyártják, mint az emberi egészségnek egyik nagy kútforrását."
Szent-Györgyinek innentől tehát nagy mennyiségű tiszta C-vitamin állt a rendelkezésére, merthogy a kivont anyagot így azonosította. Utalva arra, hogy ezzel az anyaggal meg lehet előzni a skorbutot,
aszkorbinsavnak nevezte el.
A Szegeden nyert mintákat a világ minden tájára eljuttatta, amikor pedig 1935-ben Belgiumban tartott előadásokat, néhány beteget C-vitaminnal kezelt, akiknek az állapota drámai módon javult, így innentől orvosi zseninek tartották Szent-Györgyit.
A C-vitamin, vagyis az aszkorbinsav a nevét a skorbutról (a- fosztóképző + scorbuticus) kapta, mivel a molekula hiánya az emberi szervezetben e betegséghez vezet
A Nobel Bizottság 1937-ben Szent-Györgyi Albernek ítélte oda a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat, amelyet a szegediek fáklyás felvonulással ünnepeltek meg.
Szegedhez még két fontos életesemény köthető. Itt kezdett az izmok működésével foglalkozni, és itt szeretett bele abba az asszonyba, aki legközelebb állt hozzá egész életében. Borbíró Márta egy professzortársának a felesége volt, két gyermek anyja. Szent-Györgyi házassága akkor már véget ért, de ez az új kapcsolat nagy áldozatot követelt mindkettőjüktől.
Megszökött Hitler elől
A második világháború idején Szent-Györgyi részt vett az antifasiszta ellenállási mozgalomban, és egy kifejezetten veszélyes küldetést is vállalt: az általa tisztelt Bethlen István felkérésére 1943-ban egy titkos diplomáciai kiküldetés keretében Isztambulba utazott, hogy tárgyaljon a szövetségesekkel Magyarország háborúból való kilépéséről. A kiugrási kísérlet azonban meghiúsult, mivel a németek tudomást szereztek tervéről.
Adolf Hitler személyesen adott parancsot a tudós elfogatására, amit később Szent-Györgyi egy televíziós interjúban "élete csúcspontjának" nevezett.
Amikor 1944 márciusában a németek megszállták Magyarországot, a tudósnak bujkálni a kellett, és a svéd nagykövetségen talált menedéket, ahol hamis svéd személyazonossággal, Mr. Swenson néven bujtatták.
A neve is beszédes: ha valamiért harcolt, sárkányölő Szent Györgyként tette
A németek később felderítették a búvóhelyét, átkutatták a svéd követséget, de az utolsó pillanatban orosz katonák kimenekítették az épületből. Története bejárta a világsajtót, a svéd-orosz mentőakcióról a The New York Times is beszámolt.
1945-ben szóba került a neve a lehetséges köztársasági elnökök között - ő Kodályt javasolta maga helyett -, és egyike volt annak a 12 kiemelkedő közéleti személyiségnek, akiket az Ideiglenes Nemzetgyűlés meghívott képviselőnek a magyar parlamentbe. A felkérést elfogadta, azonban egyik párthoz sem csatlakozott. 1945 szeptermberében egyetlen pártonkívüliként az Országos Nemzeti Bizottság tagja lett.
Fontos érdeme, hogy elintézte, Magyarország importálja a penicillint, ami a háború utáni években sokak életét mentette meg.
Budapesten tanszéket kapott, de a készülő új világ nem az ő világa volt. 1947-en hagyta el az országot, nem sokkal később foglalta el Boston mellett Woods Hole-ban azt a “Hét Szélnek” nevezett házat, amely évtizedeken át az otthona maradt. Itt folytatta kutatásait immár saját alapítványa segítségével, és sokáig a tengerbiológiai intézet égisze alatt. Az Egyesült Államokban elismert tudósnak, és igen népszerű embernek számított. Mártával együtt rendszeresen vendégül látták barátaikat, többek között Kodály Zoltánt, és a zseniális Neumann Jánost, akit a számítógép atyjaként tisztelhetünk.
Kodály Zoltán, Szent-Györgyi Albert és Voinovich Géza az Akadémián 1946-ban
Harc a fiatalságért
Tudományos érdeklődése hamarosan a daganatok felé fordult, azt remélte, sikerül megértenie kifejlődésük okát. Szomorú inspiráció, hogy feleségénél előrehaladott mellrákot diagnosztizáltak. Szent-Györgyi elborzadva figyelte, milyen sok szenvedésnek teszik ki az orvosok a haldokló asszonyt. Alig hat évvel később
egyetlen gyermeke, Nelli is mellrákban halt meg.
Márta elvesztése után az idős tudós újra megnősült, a nála ötven évvel fiatalabb June Susan Wichtermant, egy tudóstársának a lányát vette el, ám ez a házasság életének nagy tévedései között kapott helyet. Csúnya válás és komoly anyagi veszteség után azonban 84 évesen ismét házasságra adta a fejét és megint egy nála ötven évvel fiatalabb nőt választott. Marcia Houston festőművész volt, egyedül nevelte kislányát, akit Szent-Györgyi adoptált.
A családi problémák megnehezítették az utolsó éveit, ugyanis Szent-Györgyi családja nem nézte jó szemmel az új házasságát. A tudós a vitában a felesége mellé állt, a család pedig elválasztotta unokáitól, akik korábban oly közel álltak hozzá. Kölönösen a muzsikusnak készülő, Dávid nevű unokáját szerette nagyon.
A tudós özvegye, Marcia Szent-Györgyi
Szent-Györgyi kiváló állapotban élte meg az öregkort, és még idős korában is friss marad: nyolcvanévesen tanult meg vízisízni, és tavasztól késő őszig naponta úszott az óceánban, időnként dolgozni is úszódresszben érkezett, háza ugyanis munkahelyével szemben helyezkedett el, a Woods Hole-i kikötőben. Csupán az Atlanti-óceán kis öble választotta el a tudóst az intézettől, ezért
olykor úgy döntött, úszva megy dolgozni.
Szerette a zenét, Bartók volt az egyik eszményképe, találkozott is vele egy koncert előtt, ám a zeneszerző vissza sem köszönt neki. Vallásos témájú verseket írt, Istenhez ugyanazzal a kíváncsi csodálattal közelített, ahogyan tudományos vizsgálatai tárgyához.
Szent-Györgyi önéletrajzi könyvében azt írja, hogy ha valamit máshogy csinálna, akkor szerelmi kapcsolatainak nagyobb figyelmet szentelne
Hazájával folyamatosan tartotta a kapcsolatot, tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának is. Huszonöt év után, 1973-ban látogatott haza először, elment Szegedre, meglátogatta régi párfogója, Klebelsberg síremlékét. Akkor készült róla egy emlékezetes portréfilm, ebben többek között az oktatásról is elmondta gondolatait. Ezek ma is érvényesek:
“A fej gondolkodásra való. A könyv pedig arra, hogy ne kelljen mindent fejben tartani. Az adatok legyenek a könyvtárban, így a fejünket használhatjuk arra, mire rendeltetett: gondolkodásra.”
Szent-Györgyi Albert hosszú életet élt, kilencvenhárom évesen veseelégtelenség következtében halt meg. Házának kertjében temették el, Amerikában.
Életének korábban ismeretlen momentumairól Ralph W. Moss írt életrajzi könyvet Szent-Györgyi Albert címmel