Napsütés, szieszta, szex és gyaloglás. Egy apró égei-tengeri szigeten, Ikarián megtalálták a receptet, hogyan lehet akár száz évig élni úgy, hogy még élvezzük is az életet. De érdekes módon az amerikai Rosetóban és a japán Okinaván is csak hírből ismerik a betegségeket.
Az égei-tengeri szigeten, Ikárián a temetőben még olyan sírfeliratot is látni, hogy “Élt 116 évet”. Sőt! Ennek a feliratnak a helyi lakosok közül senki nem jár a csodájára, mert náluk a magas életkor egyáltalán nem ritka.
Mi a titkuk?
Egyszerűen élni Ikárián
A görög szigeten tízszer annyi a kilencvenes éveikben járók száma, mint Európa többi részén. Az itteni emberek átlagosan tíz évvel tovább élnek, mint az európaiak, és
életük végén is jó egészségnek örvendenek.
A tízezer lakost számláló apró szigeten készült vizsgálat szerint az ott élő emberek a hagyományos mediterrán diétához viszonyítva is sok halat és zöldséget esznek, és kevés húst fogyasztanak. Naponta két kávét isznak, melynek magas az antioxidáns tartalma. Az ott termelt bor fehér és vörös szőlő keverékéből készül. Csak keveset fogyasztanak belőle egyszerre, és csakis étkezés alkalmával.
Működik ugyan a szigeten egy szupermarket, de nem nagyon vásárolnak ott az emberek. Inkább a helyi élelmiszereket választják. Az idősek szinte egyáltalán nem esznek félkész vagy mesterségesen tartósított ételeket.
A nők arca itt idős korukban is hibátlan, pedig nem használnak rá mást, mint vizet, szappant és néha egy kis friss citromlevet. Ha az ajkuk kiszárad, olívaolajat kennek rá.
Az ikáriai étkezés: a tipikus helyi reggeli rozmaring, zsálya és oregánó keverékéből készüt gyógynövényteából, helyi mézzel kent kenyérből, olívabogyóból, sajtból áll. A főétkezésnek számító ebéd általában valamilyen hüvelyes vagy bab, hal, valamint kenyér és bor. A könnyű vacsora a reggelihez hasonlít. A helyi étrend legfontosabb eleme a horta, amely összefoglaló név a vadon termesztett növényekből készült salátára, levesre, illetve télen a citrommal elkészített, főtt vagy sült változatára
Ikária félreeső sziget, ahol hagyományos módon élnek, kicsik a közösségek, és mélyen gyökereznek a családi tradíciók. A helyi idős asszonyok szeretnek a teraszaikon üldögélni, a tengerben gyönyörködni és közben horgolni. A helyi férfiak pedig szeretik a nőket és a családjukat. “Ha valakinek van miért élni, akkor élni is fog” - tarják.
A szigeten élőknél átlagosan tíz évvel később jelentkeznek a szív- és érrendszeri megbetegedések tünetei, és életük végéig megőrzik értelmük élességét. A kardiológusok szerint a lakosok jó egészségi állapota és magas életkora az állandó fizikai tevékenységgel és rendszeress szexszel is összfügg:
a felmérésben részt vevő egyik 80 éves hölgy a bordáit törte egy túlságosan akrobatikusra sikerült hancúrozás közben.
A sziget már évszázadok óta a jó egészség központjának számít, sokan azért utaznak oda, hogy megmártózzanak az Ikária keleti részén, Thermán található melegvízű forrásokban. Ennek a településnek a nevéből származik a termálvíz szó, Ikária pedig az a hely, ahol a görög mitológia szerint Ikarosz holttestét partra vetette a víz. Ikaroszét, aki túl magasra emelkedett a maga tákolta viaszszárnyakon, amit aztán a Nap leolvasztott róla. A ikáriaiaknak azonban eszük ágában sincs magasra szállni. Boldogok ott, ahol vannak.
Helyi életritmus: Ikárián bevett szokás a délutáni szieszta, a helyiek életritmusa kellemesen lassú, sokat gyalogolnak, hegyet másznak, és szoros kapcsolatot ápolnak a családjukkal és barátaikkal. A nagycsaládok itt nagyra becsülik az időseket, akik körében ezért meglehetősen alacsony a depresszió és az időskori elbutulás aránya
A rosetói rejtély
A pennsylvaniai Roseto arról ismert, hogy minden lakója az Olaszországban található Roseto Valfortore nevű falucskából itt letelepültek leszármazottja, és hogy Rosetóban
feltűnően alacsony a betegségek aránya, beleszámítva a szív- és érrednszeri betegségeket is.
Amióta csak a település a 19. század végén létrejött, az 55 évesnél fiatalabbak közül még soha senki nem halt meg szívinfarktusban, és nem is mutatta szívbetegség jeleit.
A 65 év feletti férfiak körében pedig a szív- és érrendszeri betegségben elhunytak aránya durván fele volt az amerikai átlagnak, míg az általános halálozási arány nagyjából 30-35 százalékkal volt alacsonyabb. Nem fordult elő öngyilkosság, sem alkoholizmus, sem drofüggőség, sem gyomorfekély, és nagyon ritka volt a bűncselekmény. Az emberek egyszerűen csak időskori végelgyengülésben haltak meg, ha eljött az ideje.
Orvos kutatók a hatvanas években kezdték vizsgálni a nem mindennapi jelenséget, és az eredmény valósággal sokkolta őket. Az ott élők ugyanis nem követtek semmilyen egészséges étrendet, rengeteg volt köztük a túlsúlyos, sokat dohányoztak, és egyáltalán nem sportoltak. Máshol élő rokonaik különböző betegségektől szenvedtek, ami kizárta a genetikai magyarázat lehetőségét. A közeli városkák lakói körében pedig háromszor nagyobb volt a szívbetegségek aránya, miközben a klimatikus viszonyok és a környezeti hatások nagyjából ugyanolyanok voltak, mint Rosetóban.
Társadalomkutatók találtak rá végül a megoldásra: a település egészen különleges szociális szerkezete volt felelős a remek egészségi állapotért.
A Kék Zónában: a hosszú élet kutatásával foglalkozó Dan Buetner tízéves kutatásai nyomán nevezte meg a helyeket, amelyek a legközelebb jutottak az örök élet titkának megfejtéséhez. Az általa Kék Zónának nevezett területek: a japán Okinava szigete, a kaliforniai Loma Linda városa, Costa Rica bizonyos részei és az olasz Szardínia sziget Nuoro tartományának hegyvidéki régiója mellé felkerült a listára Ikária is
Mint kiderült, a rejtély kulcsa maga Roseto volt. Amint a kutatók sétálgatni kezdtek a város utcáin, látták, hogy a helyiek folyton megállnak, és beszélgetésbe elegyednek egymással, vagy látogatóba mennek egymáshoz, és együtt főzőcskéznek, táncolnak a hátsó kertben. Az is kiderült számukra, hogy a város társadalmi szerkezetét alapvetően
a kiterjedt családi klánok hálózata adta.
Három vagy akár több generáció is egy fedél alatt élt, és a nagyszülőket hatalmas tisztelet övezte. Összesen 22 civil szervezetet számoltak meg a mindössze 2000 fős településen. Ráadásul a városkát az egyenlőség olyan szelleme lengte be, amely a gazdagokat visszatartotta a vagyonukkal való kérkedéstől, a kevésbé szerencséseket pedig segítette abban, hogy megtalálják a helyüket a közösségben.
A lakosok azért egészségesek, mert onnan származnak, ahonnan, és mert egy olyan erős, védelmező és megtartó közösséget hoztak létre, amely megóvja őket a modern világot fenyegető problémáktól, számukra tehát a támogató közösség, a szeretetteljes emberi kapcsolatok biztosítják az alapot az egészséges és boldog élet megéléséhez.
Védőháló: a délolasz közösségi életet egy az egyben átültetve új hazájukba a rosetóiak olyan erőteljes védőháló építettek maguk köré, amely megvédi őket a betegségektől, és elszigetelte őket a modern világ által keltett feszültségektől
Okinava és a tofu
Már az ókori kínai források is úgy emlegetik Okinavát mint a “halhatatlanok földjét”. A japánok tovább élnek minden más nemzet tagjainál, Okinava lakói pedig Japánon belül is kivétenek számítanak: az átlagéletkor itt nőknél 86 év, a férfiak esetében pedig 78.
A hosszú élet távol-keleti bástyája ez a japán sziget, amelynek 100 ezer lakója közül minden harmincötödik elmúlt 100 éves, és mindeközben megőrizték remek szellemi és fizikai állapotukat.
Mi sem példázza ezt jobban, mint hogy 2000-ben egy Seikichi Uehara nevű, 96 éves bokszoló legyőzött a ringben egy harmincas fiatalt.
Okinaván nagyon alacsony a szívroham, agyvérzés, rák, Alzheimer-kór és csontritkulás előfordulási aránya. Az utcákon errefelé nem ritka látvány a motorozó vagy kerékpározó kilencvenéves, sokat aktívan karatéznak, kendóznak, tajcsiznak, táncolnak vagy naponta kilométereket gyalogolnak, kertészkednek, és a piacon árulják a felesleges zöldségeket és gyümölcsöket. Az idősek a közösség szerves részét képezik, és természetközeli életmódot folytatnak.
Több évtizedes orvosi és antropológiai kutatások után a tudósok arra jutottak, a hosszú élet ezen a szigeten is két fő dolognak: a táplálkozásnak és az életmódnak köszönhető.
Mozgás és diéta: a fogyókúrás palettán leginkább a szivárvány diéta felel meg az okinavaiak étkezési szokásainak, akik a "hara hachi bu"-hoz tartják magukat, miszerint csak addig egyél, amíg 80 százalékig telinek nem érzed a hasad. A tudósok ezt a módszert kalóriamegvonásnak nevezik
A helyi étrend tradicionális főtt ételekből és gyümölcsökből áll.
Napi hét adag zöldséget és gyümölcsöt esznek, hét adag gabonafélét és két adag szóját - az itt élők eszik a legtöbb tofut a világon. Halat heti rendszerességgel, húst és tejterméket pedig még ennél is ritkábban esznek.
A helyiek mindenesetre átlagosan napi 1200 kalóriát fogyasztanak, míg a magyarok ennek akár a dupláját is.
A 20. században több százezer okinavai emigrált Dél-Amerikába, ahol átvették a helyiek húsban gazdag táplálkozását, és az ő várható élettartamuk le is csökkent 17 évvel.
Forrás:
Dan Buettner: A hosszú élet oázisai
