Másfél óra mozgás a szabad levegőn, és enyhülnek a depressziós tünetek, csökken a stressz-szintünk, állapították meg a Stanford Egyetem kutatói. Egy másik tanulmány szerint jobb eredményeket érnek el az iskolai feladatok során azok a gyerekek, akik rendszeresen mozognak kint a természetben. A friluftsliv, azaz a szabad levegőn élt élet felfogása arra tanít minket, hogy a természethez való kapolcsolódás az egészségünk és boldogságunk egyik kulcsa.
A skandinávok tudnak élni. Amikor nyilvánosságra hozták az ENSZ 2018-as, a világ legboldogabb országait számba vevő World Happiness Reportot, azaz a Globális Boldogságjelentést, senkit nem ért meglepetésként, hogy az élen csupa ottani állam végzett.
Az első, nem a Skandináv-félszigeten fekvő ország a listán az ötödik helyezett Svájc, de már a negyedik pozíciót Izland szerezte meg, és innentől kezdve tarolnak az északiak. A harmadik helyre a dánok kerültek, ami ugyan némi hátrébb csúszást jelent a 2017-es második, illetve a 2016-os első helyükhöz képest, de - mint az eredményeket értékelő egyik elemző megjegyezte -, azért nem kell amiatt aggódnunk, hogy Dánia lakói mostantól sűrű könnyhullás közepette fogyasztják majd el a heringes smørrebrødjüket.
A dobogó második fokára ezúttal az előző évi nyertes, Norvégia került, amelyet sokan egyben “a legszebb európai ország” kitüntető címmel is illetnek. Végül a 2018-as nyertes Finnország lett, az állam, ahol egész Európában a legnagyobb az egy lakosra jutó, erdővel borított terület mérete, ahol rendkívüli gonddal óvják a környezetet, és ahol az állampolgárok büszkék lehetnek rá, hogy a világ egyik legbiztonságosabb pontján élnek.
Ibsen a kunyhóban
Ahogyan a finnek példája is bizonyítja, ebbek a kiemelkedő boldogságindexben fontos szerepet játszik a természet közelsége.
Ha rendszeresen a szabadban időzünk, az a kutatások szerint jelentősen hozzájárul nemcsak a testünk, hanem a lelkünk egészségének megőrzéséhez és javításához is.
Erre alapoz a friluftsliv koncepciója, amely ugyan Norvégiában született meg több mint száz évvel ezelőtt, de a szót ma már általánosan használják valamennyi skandináv országban. Egyaránt ebbe a kategóriába tartozik, hogy délben ebéd előtt futnak egyet a közeli erdőben, biciklivel járnak dolgozni, felkeresnek a barátakikkal egy tóparti szaunát, majd meg is mártóznak a vízben, vagy egyszerűen csak az emberi civilizációtól távoli kis házukban töltik a hétvégét.
A kifejezés szó szerinti fordításban annyit jelent: élet a szabad levegőn, és 1859-ben bukkant fel elszőször Ibsen egyik versében. A norvég drámaírónak mi elsősorban a színdarabjait ismerjük, a költészetét kevésbé, pedig ebben a műfajban is maradandót alkotott. A csúcsokon (eredeti címe szerint Paa Vidderne) című versének főszereplője úgy dönt, a szabad életet választja a vadonban, távol a falutól, ahol felnőtt. “A magányos kunyhóban / Bőséges zsákmányt gyűjtök. / Van tűzhelyem, székem, asztalom / És szabad levegő a gondolataimnak.”
Így hangzik a szöveg, amely a irodalomtörténészek szerint önéletrajzi ihletésű, hiszen Ibsen maga is a szabadságot válsztotta, az írói hivatást ahelyett, hogy gyógyszerész apja ösztökélésére a családi hagyománt vitte volna tovább Sőt, idővel norvég hazájának is hátat fordított: harminchat évesen Olaszországba költözött, és ott élt huszonhét éven át. Az ő felfogásában
a szabadban töltött idő ahhoz járul hozzá, hogy testi és lelki síkon egyaránt jól érezzük magunkat.
Ugyanakkor a friluftsliv ennél jóval mélyebb jelentést is hordoz: annak a totális élménynek a megfogalmazása, amit a szabad ég alatt tapasztalhatunk meg, ha nem sportolni vagy játszani megyünk ki, hanem átéljük, hogy részei vagyunk a természetnek, egy nagyobb egésznek. Olyan szellemi állapot ez, ami nem feltétlenül igényel fizikai aktivitást, csupán annak a tudatos észlelését, milyen örömteli érzést eredményez a természethez való kapcsolódás.
“A pszichoterápia megfigyeléseiből tudjuk, hogy a mentális egészség és jóllét magasabb szintre emelkedik, ha az emberek valamilyen módon összeköttetésbe kerülenk a rajtuk kívül álló, tágasabb valósággal - írja a témáról a Psychology Today egyik cikke - Bármilen formában merülünk el a saját belső világunkon kívül eső, természetes világban, általánosan jobban érezzük magunkat, és ez nélkülözhetetlen eleme a valódi lelki egészségnek.”
Oázis a városban
Ugyanerre a következtetésre jutottak a Stanford Egyetem kutatói, akik egy 2015-ben publikált tanulmányukban úgy fogalmaztak, "bár az urbanizáció olyan kétségtelen előnyökkel jár, mint a gazdasági növekedés, ugyanakkor világszerte hozzájárul a lelki betegségek szaporodásához."
A vizsgálat adatai szerint a Föld lakóinak több mint ötven százaléka már jelen pillanatban is városi környezetben él, és ez az arány 2050-re várhatóan hetven százalékra ugrik majd. Márpedig, írják, a természethez való hozzáférés hiánya “segíthet magyarázatot találni a városiasodás és a mentális betegségek közötti kapcsolatra”, ide értve a szorongást és a depressziót is.
A kutatásban résztvevőkről bebizonyosodott: másfél órás, temészetben tett séta hatására csökkentek a nyomasztó gondolataik, enyhültek a depressziós tüneteik, és csökkent a stressz-szintjük, ami lassabb szívveréssel, alacsonyabb vérnyomással és kortizolszinttel járt.
A tudósok ebből azt a következtetést vonták le, hogy “a városi környezeten belül elérhető természetes területek a mentális egészség elengedhetetlen forrásai lehetnek gyorsan urbanizálódó világunkban.”
A természetben tett séta további egészségügyi hatásának tartják, hogy
- fokozódik az alapanyagcserénk, aminek következtében csökken a raktározott zsír mennyisége, ami pedig csökkenti a rákos sejtek növekedése szempontjából fontos hormonok és a hírvivő anyagok termelődését,
- enyhülnek a krónikus gyulladások, továbbá
- csökken a szabad gyökök képződése, és fellendül az antioxidatív védőrendszer működése, ami megakadályozhatja a DNS káros módosulásait.
A skandivnávoknak ezt nem kell magyarázni, maguktól is tudják. A tízmillió lakosú Svédországban például huszonöt nonprofit szervezet tevékenykedik a friluftsliv területén, 1,7 millió taggal és kilencezer helyi tagszervezettel. A hivatalos adatok szerint a svédek egyharmada végez valamilyen szabad ég alatti tevékenységet legalább hetente egyszer, és a lakosság több mint felének van hétvégi háza vidéken vagy a tengerparton.
A természet felfedezésére bátorítja az északi országok lakóit az allemanstratten koncepciója is, ami szó szerinti fordításban annyit tesz, “minden ember joga”, de valójában a szabad kóborlás jogát értik alatta. A törvénybe iktatott ősi hagyomány jegyében bárki beléphet a magántulajdonban álló természetes területekre, például egy éjszakára sátrat verhet egy idegen kertben, feltéve, hogy betart bizonyos előírásokat: civilizáltan viselkedik, és legalább százötven méteres távolságot tart az épületektől.
Számos cég bátorítja az alkalmazottait arra, hogy minél több időt töltsenek odakint, például a munkaidőből elkülönítenek heti másfél órát, amikor a dolgozók felállnak a számítógépük mellől, és kimennek mozogni az erdőbe. A friluftsliv-aktivitásokat elősegítő cégek még adókedvezményt is kaphatnak: Svédországban és Finnországban a vállalatok támogatást adhatnak a munkavállalóik sportolásához vagy sporteszközeikhez, míg
néhány finn munkahely költségtérítést ad azoknak, akik bizonyítottan gyalog vagy biciklin járnak be dolgozni.
A svédek ezért is találják viccesnek, ha az amerikai IT-óriások, például az Apple vagy a Google büszén hangoztatják, mennyit tesznek a náluk dolgozók egészségéért - Skandináviában ez jó néhány vállalat számára már régóta magától értetődő.
Ki a szabadba!
Finnországban ugyancsak tisztában vannak vele, hogy a gyerekekre különösen jó hatást gyakorol, ha rendszeresen időzhetnek kint a természetben.
Ennek hatására megritkulnak náluk a figyelemhiányos hiperaktivitás tünetei, nő a kreativitásuk, javul a magatartásuk, jobb eredményeket érnek el az iskolában, és céltudatosabbá válnak.
A felfogás, miszerint hagyni kell a gyerekeket kedvükre kóborlni az erdőben, leveleket gyűjteni, belesni a fák odvaiba, felfedezni a természet titkait, alapvető szerepet játszik a finn oktatási rendszerben. Az eredmény nem is marad el, az ottani diákok évek óta következetesen az élvonalban végeznek az iskolai teljesítményt mérő nemzetközi felmérésekben.
Az alapelv egyszerű: szabadítsuk ki a gyerekeket! Engedjük ki őket a természetbe, hagyjuk, hogy kedvükre játsszanak, és mindjárt könnyebben tudnak koncentrálni.
Miközben friluftsliv iránti vonzalom mélyen gyökerezik a skandináv kultúrában, ezek az országok ugyanakkor a világ digitálisan legfejlettebb államai közé tartoznak, és ez elkerülhetetlenül változásokat hoz. Egy olyan munkakúltúrában, ahol alapkövetlemény a folyamatos elérhetőség, és ahol eltérő időzónákban élő kollégáknak kell együtt dolgozniuk, nehéz megtartani azt az időbeosztást, amelyben rendszeresen helyet kap a lazítás a négy falon kívül. A svéd adatok szerint az 1980-as években még a fiatalok 29%-a járt ki legalább hetente egyszer a szabadba, míg mostanában 25%-uk .
A csökkenés tehát nem drámai, ráadásul a fiatal generáció tagjai új módszereket találna rá, hogy a mindennapjaikban továbbra is jelen legyen a természet:
okostelefonos applikációkat használnak, tudatosan megtervezik a kikapcsolódásuk időpontját.
A friluftsliv az ember és környezete közötti kapcsolat minimalista koncepciója, induljunk akár hegyet mászni, akár sétálni a közeli parkba. Ahogyan az egyik friluftsliv-blog szerzője, Angeliqa Mejstedt fogalmozott a BBC-nek: “Ha van időd megnézni a Netflixen a Trónok harcát, akkor arra is van időd, hogy kint legyél a szabadban. Ez csak választás kérdése.”
