A történelem során soha ekkora választék nem állt rendelkezésre egészséges és “bűnös” fogásokból, diétákból, táplálékkiegészítőkből, mint manapság. Érdekes módon az étkezés mégis állandó bűntudat és szorongás forrása, az elhízás pedig járványként terjed. Az, hogy az evés csak és kizárólag a test egészségét szolgálja, sokak szerint az egyik legártalmasabb tézise a modern étkezéstudománynak, és már az ókori bölcsek is többet tudtak az intelligens táplálkozásról.
2018 nyarán Chicagóban, a dúsan megpakolt étkezőasztal mellett a családfő beledöfte a konyhakést a - vélhetően génkezelt - pulykába, miközben felesége aggályosan bogarászta a majonézes üvegen az összetevőket. Kamaszfiuk - a tabletjéből fel sem pillantva - sült krumplit reklamált. Az asztalról rá lehetett látni a tévére, a szoba falán keresztül pedig a családra. A rejtett üvegfal mögött az Illionis Egyetem kutatói tanulmányozták a 21. századi ember étkezési szokásait.
Követték az önkéntes családokat moziba, gyorsétterembe, menzára, drága étterembe. Azután elkészítették tanulmányukat az optimális táplálkozási szokásokról. Hogy mi állt benne?
Azok a forradalmi elvek, amelyeket az ókorban rögzítettek.
Falánk szörnyek
Számtalanszor hallottuk már: azzá válsz, amit megeszel. Ha egészséges akarsz maradni, egészséges, tápláló ételeket kell magadhoz venni. Ilyen egyszerű.
Egyáltalán nem ilyen egyszerű! A legújabb kutatások is igazolják, hogy a limbikus rendszer - az agynak az a része, amely az ételek gusztálásáért is felelős - minden önfegyelmet felülír. A legtöbb fogyókúra azért sikertelen, mert nem a tudatlansággal - mi hány kalória, milyen tápanyagokból áll -, hanem a saját elménkben garázdálkodó falánk, hatalmaskodó szörnyetegekkel kell megküzdenünk.
Hogy mekkora az erejük, azt jól mutatja, hogy már az ókori bölcsek is arra buzdították az embereket, hogy hozzák tudatuk felszínére, és elnéző türelemmel próbálják kordában tartani mohó érzéseiket az ételekkel kapcsolatban. A modern táplálkozáspszichológia kezd visszakanyarodni oda, ahonnan Hippokratész idején elindult:
Az, hogy “mit", jóval kevesebb jelentőséggel bír, sokkal inkább az számít, “hogyan”. Nem is annyira az ételeket kell megválogatnunk, sokkal inkább az étkezéshez társított gondolatainkat.
A Bölcsek lakomája című művében a görög Atheneus 15(!) köteten keresztül ír egy lakomáról, amelynek vendégei a fogások között táplálkozási szokásaikról csevegnek. Mit esznek, milyen alapanyagokből főznek, hogyan fogyókúráznak. Ebből kiderül, hogy már akkoriban is azon rágódott az egészségtudatos ember, hogy az alapanyagok nem elég “tiszták” és táplálóak, és hogy a régi egyszerű görög étkezési kultúrát megváltoztatják a Keletről beáramló rossz szokások, az újgazdagok körében olyan divatos pazar lakomák pedig már nem a szó nemes értelmében vett táplálásról, hanem a puszta élvezetekről, az “érzelmi evésről” szólnak.
Mindazt, amit ma olaszos vagy mediterrán diétának tartunk, hellén földön sütötték ki nagyjából 2500 éve.
A görögök készítettek először bort, pitát, ami igazán ínyencségnek számított az egyiptomiak lapos, kovász nélküli kenyere után. Az ókori görög konyhákban használtak először olívaolajat, sütöttek fánkot, pizzát, lasagne-t. Nem véletlen, hogy a görög “gastronomia” szót használjuk ma is a főzés művészetével kapcsolatban.
Hippokratész tanította meg a görögöket és az egész világot, hogy amit megeszünk, az egészségesen tarthat, de okozhat betegséget is.
A görög életvezetési ideált azonban nem vitték tovább az ókori Róma tavernáiba. A rusztikus egyszerűségű étrendet, amely főleg tönkölykásából, kecske- és juhsajtból, olívaolajból, zöldségekből és gyümölcsökből állt, felváltották a féktelen - lucullusi - lakomák. “A lakomázók - írja Seneca - csak azért esznek, hogy hányjanak és hánynak azért, hogy egyenek.”
A fitneszguruk küldetését az ókorban a filozófusok vállalták. Ne sápadt szobatudósokra gondoljunk, a korabeli böcsészek napi rendszerességgel gimnasztikáztak, edzették testüket, teljes joggal hirdethették hát a legfőbb diétatörvényt:
“Lazítani azon, ami feszes, és feszíteni azon, ami laza.”
A latin eredetű diéta szó jelentése: megszabott életmód. Még véletlenül sem fogyókúra tehát, hanem egyfajta testre szabott ÉLETrend.
Hogy hogyan kell testre szabni az életet, arra nézve az ókori bölcsek "gondterhesen és gyöngéden" az alábbi útmutatással látták el kortársaikat - és persze az utókort:
Tarts mértéket!
A túlzások nincsenek benne a természetben. Egyél, ha éhes vagy, de azonnal hagyd abba, ha jóllaktál. Ismerd fel a jóllakottság érzését! A mértéktartó táplálkozási szokások terjesztése érdekében több orvos és gondolkodó írt diétáskönyvet, például Dioklész a Kr. e. 4. században.
“Amikor táplálkozásra kerül a sor, sohasem hasznos a túlságos jóllakottság, s gyakran ártalmas a túlzott megtartóztatás. Aki jóllakott, könnyebben emészt, ha evés után hideg vizet iszik.”
Recepteket is mellékelt:
- Reggeli: durumbúza-kenyér mézzel, egy-két szelet friss sajt, füge, gyümölcsök, olívabogyó
- Ebéd: kenyér, hal- vagy húsféle - sült fogoly, kolbászfélék, garummal ízesített apróhal, tenger gyümölcsei
- Vacsora: 6-7 fogás, a változatos antipastiktól - ízesítők, olívabogyók, asztali kencék, előételek - kezdve a legkülönfélébb halas, húsos fogásokig, egzotikus tengeri tálakig: tenger gyümölcsei, kagyló, polip, tintahal, tengeri sün. Desszertként mézes édességek, szőlő, füge, aszalt gyümölcs széles választékban, borral leöblítve.
Az evés mellett fontos a mindennapi séta, gimnasztika, a test ledörzsölése.
A görög természetfilozófusok egészségképe a harmónia meglétét, betegségképe a harmónia hiányát feltételezte. Szerintük az egészség helyreállításának kulcsa a megbomlott arányok rendezése. Platón szerint a testet mindenképpen kontroll alatt kell tartani ahhoz, hogy a lélek és a szellem az igazán fontos dolgokra összpontosíthasson. A fényűzés, az élvhajhászás vagy éppen a túlzásba vitt aszkézis és önsanyargatás káros hatása szinte az összes ókori civilizációban felbukkan. Az egészség nem egyetlen tett, hanem szokásaink összessége.
Hippokratész és követői szerint: “A vacsora utáni séta kiszárítja a hasat és a testet, és nem tűri, hogy a gyomor elhájasodjék… A reggeli séták fogyasztanak, és az egész fej körüli részt könnyűvé és éberré, a hallást pedig élessé teszik; egyidejűleg könnyítenek a hason.”
A testi-lelki szépség egy
Noha valóságos szépségfasizmusban élünk, ma biztosan megütköznénk azon, ha a kor vezető gondolkodói az emberi fizikum és esztétikum értékeiről szónokolnának. Pedig az ókor divatos eszménye, a kalokagathia a lelki nemességgel ötvözött testi erő és szépség volt.
A bölcsész férfiak naponta eljártak a minden nagyobb városban megtalálható “gümnaszionba”, amely olyan futópályával és medencével felszerelt fitneszközpont volt, amelyhez előadóterem is tartozott, az eszmecsere fontos terepe volt.
Nem a fittségre vagy az egészségre fókuszáltak, hanem a test, szellem és jellem harmonikus egészére. A mindennap gyúró filoszok nem testépítésnek, hanem léleképítő gyakorlatoknak tekintették a mozgást.
“Semmi sem rombolja az ember testét, mint a tartós tétlenség” - írja Arisztotelész.
Az egészséged a te felelősséged
A filozófusok diétája - vagyis ÉLETrendje - abból indul ki, hogy az ember mindenekelőtt alkalmazkodó. Sokféle táplálék van: építő és mérgező, egészséges és káros, rajtunk áll, hogy a vágyainkra vagy a szükségleteinkre hagyatkozunk. Úgy tartották, hogy nem divatos diétákhoz kell igazodni, hanem általános életvezetési elvekhez. A helyes étrend viszont mindenki számára mást jelent.
Hippokratész - mai napig érvényes - vérmérsékleti típusbeosztása szerint a melankolikus, szangvinikus, kolerikus és flegmatikus típusú embernek más és más étrend válik a javára.
Senki sem emészti, rágja meg az ételt helyettünk. Nekünk kell felismerni testünk jelzéseit. Bármit is akarunk elérni, előbb a szellemet, a tudatot kell harmóniába hozni és csak aztután a test szükségleteit. Az ókorban nem üres moralizálás volt, ha ki-ki maga felel testi-lelki állapotáért, hiszen a beteg ember kiszolgáltatottá tehette az egész családját. Nem véletlen, hogy a bátor, erős és szép testű ember eszményítése olvasható ki az eposzokból.
Számok helyett arányok
A túlságosan szigorú diéta hosszabb távon nem okoz súlycsökkenést. Minthogy nincs benne az arányosság harmóniája, megterhelő és ijesztő kötelességgé válhat. A változtatáshoz belátás kell, a belátáshoz nyugalom. Nem lehet harmonikus a megjelenésünk hisztérikus állapotban.
Az ókori filozófusok szerint a szokások, rossz beidegződések hatalmas energiával lökdösnek, ha nem állunk ellen higgadtan és szilárdan. Ehhez tudatossá kell válni, minden pillanatban jelen lenni - nem csak az étkezés pillanataiban. Úgy kell viharos készetéseinket kezelni, mint ahogy az anyuka bánik hisztiző gyermekével: jóindulattal, elnézően, talán kicsit mosolyogva is, de állhatatosan.
A nagy ételparadoxon
Az ókori emberek számára az étkezés az örömről, a közösségi életről, a családról, spiritualitásról szólt. Amíg az emberek közösen étkeztek - egészen a 20. század közepéig -, a táplálkozásnak elsősorban kulturális és társadalmi jelentősége volt. Hogy mindenekfelett a testi egészségről kell szólnia, az viszonylag új elmélet, amely nem csak az étkezés örömét tette tönkre, az egészségünknek sem vált javára.
A szakirodalom “francia paradoxonként” emlegeti azokat a kutatási adatokat,
melyek azt mutatják, hogy az a nemzet, amelyik annyira szeret enni, és megannyi toxikus anyagot visz be a szervezetébe, kevésbé küzd érrendszeri megbetegedésekkel, mint az amerikaiak, az egészséges étkezés megszállottjai. A franciák nem értik - Quel paradox? -, hogy lehetne ártalmas a változatos étrend, ami jólesik?
Az ókori gondolkodók szerint egészséges táplálkozás az, amit pozitívan hat az egészségre anélkül, hogy csökkentené az élet élvezetét. A vacsora nem lehet bonyolult algoritmusok eredménye, az egészség része az is, hogy az ember örülni tud az ételnek, tálalásnak, ízeknek. Mértékkel mindannak, mi szem-szájnak ingere.
