Az egészségtelen mértékben gömbölyded barokk korban a súlyfelesleget egyfajta "immunrendszerként" tartották számon, így akkoriban a széles csípő, a dagadó ülep és a rubensi idomok számítottak menőnek. Túlzásoktól sem riadtak visza a korabeli dámák: krinolinjuk alá rejtett csípőpárnáikra akár rá is könyökölhettek volna. Dundi bárányfelhők úsztak az égen is, gömbölyödtek a nők, pocakot eresztettek a férfiak, nem sejtve, hogy hamarosan kimennek a divatból.
Fitneszgépek az 1920-as évekből: zsírbontó kínzókamra, fából készült futópad, szobabicikli
Mi kondította meg a vészharangot a sokáig szalonképes kövérség fölött? A női hiúság. A francia forradalom villámcsapásként érte egész Európát: repültek a parókás fejek, a csípőpárnák, az abroncsketrecükből kiszabalult nők viszont válaszút elé kerültek:
vagy megszabadulnak az addig fűzőbe préselt hájaiktól, vagy búcsút inthetnek a változó divat csábos újdonságainak. 1899-ben jelent meg A szépség művészete című kötet, a karcsúsodni és tetszeni vágyó nőknek mintegy a Bibliája, amely
rámutatott az elhízás veszedelmeire és praktikus életmódtanácsokkal is ellátta olvasóit: hogyan konzerválhatják az arányosan telt formákat, illetve miként adhatnak le a túlsúlyukból egészségük érdekében.
Fitneszterem az 1920-as években
Kneipp-kúra és priznic
Eleinte még nincs szó semmiféle drasztikus fogyókúráról, pláne koplalásról: az eszményi nőideál nem lehet se túl sovány, se túl kövér, hanem formásan telkarcsú. Csakhogy ezért is keményen meg kellett küzdeni. A javasolt, igencsak enyhe diéták ugyanis véget vetettek a megszokott lustálkodásnak, a habos süteményes nassolásoknak, a hosszú üldögélések mellett valamelyik elegáns cukrászdában.
Ez persze nem érintette a szegényebbeket, nekik kifejezetten jól jött a változás: sokáig lenézett soványságuk hirtelen divatos lett. Ám a gazdagokra szabott, akkoriban még jellemzően úri hóbortnak tartott diéta keserves lemondásokkal járt:
eltiltotta a bőséges, zsíros ételeket, száműzte étrendjükből a tésztaféléket, az édességeket.
Helyettük csupa olyan ételt javasoltak, amelyek egy egészséges diétában ma is megállják a helyüket: szárnyast, vadhúst, tojást, sok salátát.
Aki mégsem tudott ellenállni a pecsenyéknek, habos tortáknak, éjjel priznickötésben aludt, a kötést jó szorosan rátekerte a hájas részekre.
Edzés anno
Száz éve nemcsak az étrendjükön kellett változtatni a túlzottan gömbölyded hölgyeknek, hanem megszokott életmódjukon is. Reggel zuhanyzás, langyos vizet hideggel váltogatva, napközben fitneszprogamként séták, egy kis lovaglás vagy kerékpározás; egész napjuk ráment a karcsúsításra. És ehhez jött még a masszázs és a gyógyfürdők rendszeres látogatása. Akkoriban az osztrák Baden, valamint csét csehországi fürdőhely, Karlsbad és Teplitz örvendett nagy népszerűségnek.
Fürdés után gyógyvizet kortyolgatva sétálgattak, hogy rendbe hozzák az emésztésüket.
Már a 19. században igen kedvelt gyógymód volt, a ma ismét divatos, a vérkeringést, anyagcserét élénkítő Kneipp-fürdő, vagyis a köveken sétálás, váltogatva hideg-meleg vízben.
Forradalmi változást jelentett a fogyókúrák történetében a viktoriánus kori diéta, ami az Atkins-diéta előfutára. Rokonszenvesnek tűnt: húst mindenki annyit ehetett, amennyit bírt. 1863-ban, Amerikában egy élelmes temetkezési vállalkozó, William Banting is hadat üzent a szénhidrátoknak. Ő is a húst-hússal módszerre esküdött. Tetszett is a húsevőknek, de hát a jót is meg lehet unni, egy idő után beteltek az egyhangú diétával.
Amerika nem lenne a lehetőségek hazája, ha nem jött volna ki másféle újdonságokkal. A múlt század elején már piacra dobták az egy dollárba kerülő La Parle fogyókúrás szappant, majd a karcsúsító fürdősót is, mondván, hogy
“lemossa” a felesleges pluszkilókat.
1920-ban a fogyasztószappan volt a legnagyobb humbug
Bélférgek, csodapirulák
Európában, a múlt század húszas éveiben indult be nagy lendülettel a testszépítő fogyókúra, hamar abba is maradt, csak a hatvanas években kezdődött újra a modell Twiggyvel. A nyolcvanas években aztán elszabadult a pokol, gombamód szaporodtak a drasztikus, infantilis trendek - ki hogyan fogyhat egy hét alatt harminc kilót -, napjainkban is végtelen a különféle módszerek, fogyibogyók száma.
Ezenfelül változatlanul divatosak a régi-új diéták, mint például az Atkins vagy a századforduló leghorrorisztikusabb módszere, a féregfogyókúra. Úgy is reklámozták, hogy vége a diétás önsanyargatásnak, elég, ha bekapjuk a rusnya férgeket, illetve petéiket, azok felzabálják a megevett ételt.
Nem túlzottan bizalomgerjesztő, viszont a fiatalon túlsúlyos Maria Callas, a világhírű operaénekesnő ennek köszönhette ragyogó alakját.
Régen is akadtak nők, akik csontsoványan is kövérnek érezték magukat. Ilyen étkezési zavarokkal küzdött a szinte már légeisen karcsú - 4 gyermek szülése után is 50 centis derékbőségű - Sisi, a magyarok kedvenc királynője, aki szigorúan betartotta kora összes soványító eljárását a hideg-meleg fürdőktől a drasztikus, önsanyargató diétán át a napi rendszeres testmozgásig.
Megszállottan sportolt: lovagolt, hegyet mászott, kirándult - olykor 8-9 órán át túrázott -, sőt ő volt az első nő, akinek saját edzőterme volt. A kastélyban kialakított tornatermében bordásfal, súlyzók, gyűrű és húzódzkodó rúd is volt; itt minden nap eltöltött legalább egy órát.
Sisi a lovaglást is nagyon komolyan vette: nem óvatoskodott, sokszor szinte őrült tempóban vágtázott
Nagyanyáink kúrája
Nagyanyáink még tudták, hogy elhízás ellen nincs jobb orvosság a természetes életmódnál, a napi rendszeres egészséges étkezésnél. Ismerték a fűszereket, tudták, melyik mire való, megfázásra, lázra, fejfájásra, emésztésre. Teába, levesbe, főzelékekhez, pecsenyékhez.
A laktató ételek után nem gyógyszerrel csillapították az epefájdalmaikat, erre is volt jól bevált receptjük: nyersen lereszelt fekete retek, enyhén sózva, mézzel elkeverve.
A tejben főtt hagyma leszűrt leve pedig különb minden hashajtónál, és nincs mellékhatása.
Régi idők kedvelt fogyasztó praktikája az almaecetkúra, ami ma sem elvetendő. Pohár vízben elkeverünk egy evőkanál almaecetet kávéskanálnyi mézzel. Csökkenti az étvágyat, zsírégető hatású, ellátja a szerezetet a szükséges ásványokkal, és hosszú távon fogyaszt is.
Nagyanyáink még minden böjtöt szigorúan betartottak, praktikus okokból: megtisztítja a szervezetet a mérgező anyagoktól, és nem kerül annyiba, mint a manapság divatos léböjtkúrák.
Dr. Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő is híve volt a böjtölésnek. A nő mint háziorvos című könyvében olvashatjuk, hogy akár az időnként beiktatott, egynapos böjtölés is kiüríti a gyomrot, ezzel erősítve a szívet, mert kevesebb tápanyag kerül a vérbe. És mivel az erőletett, életszomorító fogyókúrák éppen a jókedvtől fosztanak meg, ezért véleménye szerint okosabb már gyerekkorban megelőzni az elhízást, így jó, ha korán megtanítjuk gyermekeinknek:
“Lassan egyél, ne egészben nyeld le az ételt, hanem rágd meg alaposan, legalább harmincszor, mielőtt lenyelnéd.” Így talán nem lesznek barokkosan gömbölydedek.
