A modern magyar gyógyszeripar megteremtőjének, a Kalompyrin atyjának nevét mindenki ismeri, de kalandos életének történetét már kevesen. Richter Gedeon életében semmit sem bízott a véletlenre, miközben életét az átlagnál többször írta át a véletlen. A sors kiszámíthatatlanságának köszönhető például, hogy a gyöngyösi városi könyvtár olvasótermében nem egy cukrász vagy egy órásmester, hanem éppen egy patikus lépett oda hozzá. 1891 nyarán ugyanis a szokásosnál több volt a lázas megbetegedés, Mersits Nándor patikusnak pedig gyakornokra volt szüksége.
Richter Gedeon magasan képzett, komoly nemzetközi tapasztalattal rendelkező gyógyszerész, és rendkívül humánus ember volt; hazáját, gyárát, munkásait és betegeit még akkor sem hagyta el, amikor állandó életveszélyben, bujkálva kellett élnie, holott lett volna módja időben elhagyni az országot
Gedeon harmadik gyerekként született 1872. szeptermber 23-án Ecséden a jómódú zsidó kereskedő Richter családba, és minden adott volt ahhoz, hogy szerető családban nőjön fel. Neki azonban nem maradhattak emlékei erről az idillről, amely csak pillanatokig tartott. A gyermekágyi láz két hét alatt elvitte édesanyját, rá egy évre pedig édesapja is meghalt kolerában.
A sors keserű iróniája, hogy a modern magyar gyógyszeripar megteremtőjének szülei két olyan betegségben hunytak el, amelyek hamarosan gyógyíthatóvá váltak.
Kérdés azonban, hogy Richter Gedeon akkor is befutotta volna-e azt a pályát, amit, ha szülei életben maradnak. Robert és Elizabeth Bjork, a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem pszichológusai alkották meg a “kívánatos nehézségek” kifejezést arra a megfigyelésre hagyatkozva, hogy a nagy karriert befutó, ragyogó újítók, feltalálók és forradalmárok között feltűnően sokan veszítették el korán egyik vagy másik szülőjüket. A 20. század meghatározó személyiségei között is látványosan sokan osztoznak Richter sorsában.
Gyöngyös főtere 1890 körül - itt állt a könyvtár, ahol Mersits Nándor patikus megszólította Richtert
A könyvtárba menekült
A nagyszülők gyöngyösi háza libagágogástól, kutyaugatástól és a sok rokon zsivajától volt hangos. A gyerekeknek nem voltak gondjaik, de apai örökségükre felnőttkorukig várniuk kellett. “Gida” csendes, megfontolt gyerek volt, kedvelte a magányt, és szeretett olvasni. A zajos nagyszülői házból gyakran menekült a könyvtárba, ahol még a nyári vakáció alatt is falta a könyveket. Itt talált rá a patikus, és így szegődött el mellé gyakornoknak, miközben a gyöngyösi ferences gimnázium tanulója volt, ahol olyan személyiségek végeztek, mint Bajza József, Török Ignác vagy Vachot Imre.
1893-ban kiváló bizonyítvánnyal került a Budapesti Tudományegyetemre, ahol a kor előírásai szerint két évig tanult. Gyógyszerészdiplomáját 1895-ben kapta meg, szintén kiváló minősítéssel. A diploma megszerzése után két év kötelező gyakorlat következett. Richter Gedeon látni akarta a világot, és minél közelebb kerülni a gyógyszerészet újjászületéséhez. Két évre indult, de aztán öt évig maradt távol;
német, angol és francia gyógyszertárakban ismerkedett a legmodernebb módszerekkel, és a kisüzemi gyógyszergyártás fortélyaival. Mindahhoz, amivé végül Richter vált, ez az ötévnyi európai tapasztalat elengedhetetlen volt.
Az új évszázaddal pedig számára is új élet kezdődött, amikor hozzáférhetett végre apai örökségéhez, és hazaköltözött Budapestre. 1901-ben megvásárolta az Üllői út és a Márton utca sarkán álló Sas patikát, ahol organoterápiás (szerves eredetű) gyógyszereket állított elő. Ez lett az a hely, ahol a magyar gyógyszeripar története elkezdődött. Richter érkezése előtt a patika jobban hasonlított illatszerbolthoz, mint egy mai gyógyszertárhoz. A kínálatot a kereslet határozta meg: a patikus azt adta, amit a vevő kért.
Az Üllői út és a Márton utca sarkán álló Sas patikát vásárolta meg
Több mint gyógyszer
Richtert kereskedők nevelték fel. Ha csak egy jól menő üzletet akart volna, nem ezt a peremkerületi helyszínt választja vállalkozása számára. Sokkal divatosabb, frekventáltabb környéken váltott volna patikajogot, ahol ugyanannyi munkával nagyobb nyereséget könyvelhet el, és elegánsabb körökben szerez ismertséget.
A Sas patikával szemben, az Üllői út túloldalán azonban ekkor már állt Magyarország akkori legnagyobb egészségügyi központja, és Richtert a tudomány jobban érdekelte, mint a gyors meggazdagodás. Jelenléte a környékbeli klinikákon mindennapossá vált, az orvosokkal folytatott konzultációkon közösen kereshették a gyógyszeres megoldást a problémákra, ami nagyban befolyásolhatta a patika profitját. Az emberek korábban szíverősítőket, gyomorkeserűt, gyógyvizet, arcszeszt és hasonló termékeket kerestek, nem valódi orvosságot - ezen változtatott az orvoslátogatás e korabeli formája.
Richter mindennél jobban foglalkoztatta egy izgalmas, új módszer, amely Nyugat-Európában hatalmas előrelépést jelentett a gyógyításban. Ez volt az organoterápia. A módszer alapja a hormonterápia volt, a hormonokat pedig állati szervekből nyerték. Richter elsőként próbálkozott vele Magyarországon, és komoly sikereket aratott. A készítmények olyan problémákra jelentettek megoldást, amelyek korábban kezelhetetlenek voltak, mint például a szülés közben fellépő komplikációk.
Méhösszehúzódás kiváltására használt injekciójának újabb változata ma is használatos, és ez csak egyike azoknak a fejlesztéseknek, amelyek lehetővé tették, hogy a Sas patika több legyen, mint egyszerű gyógyszertár.
Richter első organoterápiás készítményét, a vérnyomást növelő mellékvese-hormon kivonatát (adrenalin), a Tonogen suprarenalét még ma is használják a gyógyászatban
Richter felismerte, hogy az organoterápiás szerek hatékonysága és minősége az előállítás gyorsaságában, a frissen feldolgozott alapanyagokban rejlik. Hosszú távú együttműködést kötött több budapesti vágóhíddal, ahol alkalmazottai a helyszínen, közvetlenül az állatok levágása után, frissen dolgozták fel az értékes szerveket, amelyekből számos életmentő gyógyszert állítottak elő.
1902-ben Richter feleségül vette egy fűszerkereskedő lányát, Winkler Annát, akivel egy életen át kitartottak egymás mellett; házasságuk közel negyven évig tartott. 1903-ban pedig megszületett egyetlen gyermekük, László.
A család bűvülésével egy időben, mindössze két évvel a patika átvétele után Richter már annyi saját terméket forgalmazott, hogy azok kifejlesztése és előállítása komolyabb laboratóriumi háttérmunkát igényelt. A Sas patika alagsorában létrehozott labor az évek során folyamatosan növekedett, de képtelen volt lépést tartani a patikus tempójával.
Ekkor olyan döntésre határozta el magát, amely a Richter nevet világszerte ismert márkanévvé tette. Harmincöt éves fejjel nekiállt Kőbányán felépíteni saját vegyészeti gyárát. Ez volt Magyarországon az első “patikagyár”, ahol saját alapanyagokból, saját fejlesztéssel valódi gyógyszerek készültek. Az itt előállított első gyógyszerek láz és fájdalomcsillapítók, valamint fertőtlenítő és életmentő szerek voltak. A kutatások sikerét a kontinensen az elsők között forgalomba hozott inzulin mellett az is jelzi, hogy a világháború előtt már mintegy száz gyógyszer-specialitása volt a gyárnak.
Készítményeit az európa élmezőnyben tartották számon olyan versenytársak között, mint a mai napig a világ legnagyobbjai közé tartozó Bayer.
A Kalmopyrinnel 1912-ben lépett a piacra, sikerült vele kiküszöbölni a Bayer Aspirinjének mellékhatásait
Richter ugyanarra a problémára mindig új megoldással állt elő. Jó példa erre az 1912-ben szabadalmaztatott Kalmopyrin, amellyel az Aspirint gondolta újra, kiküszöbölve annak mellékhatásait. Azóta több mint egy évszázad telt el, de a Kalmopyrin máig ott van szinte minden háztasrtásban. Richter tisztában volt a kommunikáció fontosságával is, hiszen nem elég jó gyógyszereket gyártani, az embereknek tudniuk is kell róluk.
Kifejezetten támogatta, hogy egy családból több generáció is nála dolgozzon, ami bensőséges légkört teremtett a gyárban. Mindenki ismert mindenkit.
A dolgozók tudták, hogy a nagyságos úr minden reggel elsőként érkezik, a kapuban kezd, és ott köszönti az érkező munkásokat. Mindenkihez volt egy kedves szava. Ritkán fordult elő, hogy valaki kétszer késett.
Richter időközben a budapesti társadalmi élet rangos, megbecsült tagjává vált. Hogy egy gyógyszergyár a háború után nagyobb és erősebb, mint előtte, az talán nem meglepő. De hogy hogyan éri el mindezt, az nem mindegy. A tudás, amely gyógyítani tud, ölni is képes, a fegyvergyártásban ráadásul rengeteg pénz van. Richternek is felajánlották a háború alatt a harci gázok gyártását, ő azonban visszautasította a lehetőséget. A cég a második világháború alatt is megőrizte önállóságát és függetlenségét, Richternek a vegyifegyver-gyártással szemben hozott döntése pedig erkölcsi tartást adott.
Az első világháború kitörésekor Richternek már 24 gyógyszerszabadalma volt - „Újító ember volt, aki hitt a munka, a folyamatos kutatás, fejlesztés és innováció erejében, a tisztességes versenyben és mindenekelőtt a magyar szellem erejében”
Névről ismerte az alkalmazottait
1923-ban nyílt meg első külföldi leányvállalata Zágrábban, amelyet számos külképviselet és gyáregység követett Európában. A két világháború között a vállalat jóformán meghódította a világot, és ebben a szakmai sikeren kívül kulcsszerepet játszott Richter Gedeon, az ember is.
Névről ismerte gyára minden alkalmazottját, ahogy a hazai és európai orvostudomány minden fontos szereplőjét is. Partnerei, üzletfelei mind barátként gondoltak rá.
Egyetlen fia is a legjobb svájci intézetekben szerzett vegyészmérnöki diplomát. Apaként azoban neki is kijutott az aggodalmakból, például amikor László azzal a botránnyal került az újságok címlapjára, hogy 28 ezer pengős hamis váltót írt alá. Majd titokban feleségül vette a Hyppolit, a lakáj című filmből ismert szubrettet, Fenyvessy Évát, ami még időben kiderült, és így válás nélkül, némi pénzmozgást követően kimondták a házasság érvénytelenségét.
Apa és fia ezután hosszú ideig nem beszéltek egymással, Lászlót pedig büntetésként több hónapos dél-amerikai útra küldték. Hazatérte után feleségül vette a számára kiszemelt menyasszonyt, egy sebészprofesszor lányát, Lobmayer Ilonát. Kapcsolata az apjával nem volt felhőtlen, de feleségének köszönhetően sokkal békésebbé vált.
Richter Gedeon ekkor már egy multinacionális nagyvállalat tulajdonosa, akit 1929-ben kormányfőtanácsossá neveztek ki. A cég utazóügynökei bejárták a világot, és végül fia is kereskedőként találta meg helyét a cégben. A Richter ekkoriban vált részvénytársasággá, de részvényeit továbbra sem értékesítették - Gedeon azokat a család tagjai között osztotta szét.
A Richternek a két világháború között 10 leányvállalata és 40 képviselete működött külföldön, utazóügynöki szervezete pedig behálózta mind az öt világrészt
Nem menekült el
1939-ben a Richter hazánk második legnagyobb exportőre volt. A vállalat az ő munkájának, tapasztalatának, tudásának és megérzéseinek köszönhetően a második világháborút is sikerrel túlélte. És Richter Gedeon? Ő az utolsó pillanatig nem akarta elhinni, hogy egy kormányfőtanácsosnak menekülnie kellhet. A zsidótörvények megtiltották, hogy továbbra is igazgató maradhasson a gyárban, amely a nevét viselte. Richter azonban változatlanul tele volt ötletekkel és tervekkel, gyárakat akart nyitni, jókékonykodott - több mázsa csecsemőtápszert osztott szét a rászorulók között, számos értékes gyógyszeradománnyal segítette a betegek gyógyítását -, mint akinek nincs veszélyérzete.
Nem gondolt a menekülésre, de László fiát az utolsó pillanatban, még időben átjuttatta Törökországba. László felesége és gyermekei az asszony származása miatt mentességet élveztek, ők vidéken vészelték át a háborút. László csak 1945-ben, Svájcban találkozott újra velük.
Gedeon azonban hiába igyekezett lavírozni az életét ellehetetlenítő rendelkezések között, 1944-re környezete számára is nyilvánvalóvá vált, hogy neki is menekülnie kellene. A pápai nuncius látogatása sem csak az egyház kitüntetése volt Gedeon jótékonykodásáért, a Vatikán követe szállította azokat a menleveleket, amelyek segítségével Richter és felesége számára lehetségessé vált az ország elhagyása.
Angelo Rotta pápai nuncius személyesen látogatott el Richter gyárába 1944. július 9-én. Az érsek Richter Gedeonnak a pápa köszönetét tolmácsolta a háború folyamán tanúsított áldozatkészségéért, emellett a szabadság lehetőségét jelentő menleveleket is ő hozta a házaspár számára
Ő azonban képtelen volt megválni a vállalattól, amely egyet jelentett számára az életével, és nem volt képes elhagyni az embereket, akikért úgy érezte, felelősséggel tartozik. Mindig is optimista, humanista szemlélet jellemezte, mely nagyfokú jóhiszeműséggel párosult. Mélyen hitt abban, hogy életcélja segíteni a beteg embereken.
Dolgozóiról a messzemenőkig gondoskodott, gyárát, hazáját, munkásait és betegeit még akkor sem hagyta el, amikor folyamatos életveszélyben, bujkálva élte napjait a nyilasok által terrorizált Budapesten. Még ekkor is hitt abban, hogy mindaz, amit Magyarországon felépített, amit tett, megóvja őt.
A nyilasok végül elfogták, és 1944. december 30-án a Dunába lőtték.
Testét sohasem találták meg.
Mindvégig hitte, neki nem történhet bántódása, mivel egész életét a betegek gyógyításának szentelte
